Kiutazással kapcsolatos negatív gondolatok semlegesítése
Ne hagyd, hogy a negatív gondolatok visszatartsanak életed legjobb félévétől külföldön! Segítünk felismerni és kezelni ezeket.
Cikksorozatunk előző pár részében szó volt arról, hogy számos kételyünk, félelmünk lehet önmagunkkal, vagy a környezetünkkel kapcsolatban egy külföldi ösztöndíj pályázása előtt. Fontos, hogy egy nagy döntés meghozása előtt tisztában legyünk saját érzéseinkkel és gondolatainkkal. Arra is érdemes viszont figyelni, hogy ezeket a gondolatokat kellő óvatossággal kezeljük, észrevegyük és kijavítsuk az ún. „kognitív torzításainkat”.
A kognitív torzítások hibák a gondolkozásunkban vagy logikánkban, melyek negatív én-állapotot idéznek elő (= rosszul érezzük magunkat tőlük) és könnyen eredményezhetnek téves következtetéseket. Például kilátástalanabbul éljük meg a helyzetet, mint amilyen valójában. Normális, emberi dolog, ha ezt tapasztaljunk magunkon, ám érdemes résen lenni, és ha kognitív torzítást észlelünk, rögtön alkalmazni egy-egy „semlegesítő” technikát. Példaként nézzük meg, hogy milyen gondolatbeli hibáink lehetnek a kiutazás versus maradással kapcsolatos töprengések során, és hogy hogyan tudjuk ezeket semlegesíteni!
Az egyik leggyakoribb kognitív torzítás a fekete-fehér gondolkodás. Valami vagy teljesen jó, vagy abszolút rossz. Például egy ilyen gondolatbeli hiba lenne az a kiutazáson lamentáló hallgató esetében, hogy „Biztos minden a lehető legrosszabbul fog alakulni. Senki nem fog velem szóba állni és meg fogok bukni a kinti kurzusokon.” Kérdezzük meg magunktól, hogy mi a valószínű, hogy mi fog történni? Milyen minket jobban szolgáló gondolattal tudnánk ezt kicserélni? Például azzal, hogy „Valószínűleg lesz, akivel jóban leszünk, és lesz, akivel nem. Lehet olyan tárgy, amelyből jobb, és amelyből kevésbé jó eredményt hozok.”
Egy másik gyakori kognitív torzítás a túláltalánosítás, amikor egy egyszerű, negatív esemény alapján hozunk általános következtetést. Például, hogy „Amikor múltkor megpróbáltam magamra főzni, odaégettem mindent, ezért biztos, hogy nem fogom tudni magamat ellátni, ha külföldre költözök.” Ezekkel a negatív gondolatokkal érdemes például úgy megküzdeni, hogy megpróbálunk tényszerű bizonyítékokat gyűjteni, melyek annak ellentétét támasztják alá. Visszatérve az előbbi mondathoz, például segíthetne nekünk a torzítás kiküszöbölésében, ha felsorolnánk, hogy mi minden miatt vagyunk képesek az önálló életre, önmagunk ellátására pl. múltkor is teljesen ehető ételt készítettünk.
Még egy említésre méltó kognitív torzítás a nagyítás, illetve párja, a kicsinyítés. Ez az, amikor a saját pozitív tulajdonságainkat lekicsinyítjük, míg hibáinkat felnagyítjuk. Ez a mi helyzetünkben hangozhat úgy, hogy azt gondoljuk, hogy „Nem is olyan nagy dolog, hogy jól beszélünk angolul, hiszen ez ma már alap”. E gondolati hiba miatt, lehet, hogy azért nem jelentkezünk Erasmus+ ösztöndíjra, mert azt gondoljuk, hogy legalább két nyelvet „kellene” beszélni hozzá. Egy másik technika, amit ilyenkor alkalmazhatunk, az a kettős mérce módszere. Magunkkal sokkal szigorúbbak vagyunk általában, mint szeretteinkkel, és ez sokszor inkább a kárunkra van. Mit mondanál a legjobb barátodnak, ha ezt gondolná magáról? Próbáljunk meg úgy reagálni egy-egy ilyen negatív gondolatunkra, mintha egy barátunkhoz beszélnénk!
Ez csak pár példa volt a kognitív torzításokból, itt találjátok a teljes listát. Érdemes ezekkel tisztában lenni, hiszen a változtatáshoz szükséges első lépés a felismerés, azaz hogy tudom, hogy vannak hibák a gondolkodásomban. Már ez is nagy előrelépés azon az úton, amely egy életre szóló külföldi élmény felé visz.