Ez volt a mi Zeusz ex machinánk - két ösztöndíjas felfedezi Athént

Fanni és Manka közösen fedezték fel Athént az Erasmus+ programmal, ahol teljesen beleszerettek a görög mentalitásba.

Kristyán Fanni és Rácz Anna Kinga (Manka) együtt vágtak bele az Erasmus-kalandba 2022 őszén. Fanni az ELTE kommunikáció- és médiatudomány szakán, Manka a Károli Gáspár Református Egyetem szabadbölcsészet szakán tanul, mégis találtak egy azonos várost, sőt egyetemet az ösztöndíjas időszak helyszínéül. A közös mobilitásról és a görögországi élményeikről kérdeztük őket.

Miért döntöttetek úgy, hogy belevágtok az Erasmus+ ösztöndíjba?

Manka: Igazából nem is volt kérdés. Régóta ott lebegett a szemünk előtt, hogy amikor egyetemre kerülünk, megpróbáljuk. Mindenki ódákat zeng arról, hogy mennyire megváltoztat az Erasmus+, de ezt addig nem hiszi el az ember, amíg nem éli át. Most már mi is ódákat zengünk.

Fanni: Szerintem mindenki szeretne Erasmusra menni, csak nem mindenkinek van bátorsága egyedül elindulni, vagy azt érzik, hogy nagyon sok papírmunkával és nehézséggel jár. Manka előbb készen állt, mint én, de nagy könnyítés volt, hogy végül ketten jöttünk.

Két különböző egyetemen tanultok, más-más szakokon. Hogyan tudtatok egy egyetemre menni, ráadásul ugyanakkor?

Manka: Nemcsak, hogy egy egyetemre mentünk, de még közös óráink is voltak. Az eredeti úti célunk Utrecht lett volna, oda jelentkeztünk az első körben, de akkor eltörölték a kiutazást a Covid miatt. Utána vettünk egy mély lélegzetet és megnéztük, hogy melyik városokban van mindkét egyetemnek szerződése, és a három lehetőség közül Athén tűnt a legjobb választásnak.

Miért pont Athén?

Fanni: Egy évvel azelőtt, hogy jelentkeztünk, itt nyaraltunk egy hátizsákos túra keretében. Korábban nem volt nagy álmunk Athénba menni, de egy váratlan ötlettől vezérelve eljöttünk ide és nagyon megtetszett. Majd később megláttuk, hogy egyébként mindkettőnknek lenne lehetősége a városba jönni Erasmusra. Utrecht és Athén mellett a harmadik lehetőség Párizs lett volna, de oda semmiképp nem szerettünk volna menni, és mérlegeltük azt is, hogy Hollandia egy sokkal jólétibb, tehát drágább állam, ezért valószínűleg dolgoznunk kellett volna az egyetem mellett. Úgy voltunk vele, hogy egy könnyedebb, de hatalmas élményt szeretnénk inkább. 

Manka: Lehet, hogy ez rémes szóvicc, de ez volt a mi „Zeusz” ex machinánk.

Milyen szakra mentetek?

Manka: A Kultúra és kommunikáció karra. Tanultunk nagyon sok pszichológiát, szociológiát, filozófiatörténetet és a pszichológia eredetét a filozófiában, egészen új megközelítésekből.

Fanni: Itthon az én fő szakom a kommunikáció és média, Manka pedig szabad bölcsészeten tanul filozófia szakiránnyal és média minorral, emiatt lehetett az, hogy mindketten tudtunk kommunikációs órákat felvenni.  

Milyen az oktatás a kinti egyetemen?

Manka: Gyakorlatorientált minden óra, és ez olyan kihívások elé állított, ami otthon nincs meg. Talán azért is, mert a filozófia nagyon teoretikus és a praktikum a sokadrangú, a kinti szakon meg pont az ellenkezője a jellemző. Például az egyik kurzuson kellett csinálnunk egy fiktív startupot, nyilván angolul. Applikációt fejlesztettünk, kérdőíveztünk, analizáltunk, partnerekkel beszélgettünk, ami nemcsak iszonyú érdekes volt, de nagyon hasznos is. 

Egy új oldalunkat ismertük meg szakmailag, mert a csoportdinamikában rájön az ember, hogy milyen szerepeket tud vállalni ilyen helyzetekben, és milyen csupaszon a személyisége, az anyanyelv biztonsága nélkül.

Megtapasztaltam, hogy nincsenek nyelvi korlátai annak, hogy jól tudjak csapatban dolgozni és tudok vezető lenni, nem csak magyarul – mert ez a személyiségemből, nem a nyelvből fakad. 

Görög nyelvet tanultatok kint?

Fanni: Csak önszorgalomból, Duolingóval. Illetve az alapokat, a köszönéseket és kérdéseket már tudtuk. 

Manka: Nyitott szemmel, nyitott füllel kell járni. Ennyivel tartozunk a kultúrának, hogy legalább az alapokat megtanuljunk, meg ragadt is ránk. Az első mondat, amit megtanultunk, az a „következő megálló” a tömegközlekedésen. A görög betűk is megragadnak idővel, meg persze elő is lehet hívni a gimis matematika órák emlékeit hozzá. 

Fanni: Egyébként a legtöbb helyen, a tereken és a metrómegállókban a feliratok ki vannak írva a görög mellett angolul is, illetve latin betűkkel, úgyhogy a görög betűket és a kiejtést inkább csak önszorgalomból tanultuk meg.

A görögök pedig nagyon hálásak: ha egy köszönömöt vagy egy köszönést görögül mondunk, akkor már megvettük őket.

Az angoltudásotokkal tudtatok boldogulni a mindennapokban?

Fanni: Abszolút. Nem minden görög beszél angolul, de emiatt sosem ráztak le minket. Mindig próbálkoztak, néha akár többen raktuk össze a dolgokat, több nyelvet és testbeszédet használva.

Manka: Talpraesettnek kell lenni: ha nincs közös nyelv és a mutogatás sem segít, akkor megmutatjuk egy képen a telefonon, vagy lerajzoljuk. Nyilván azért kell, hogy mi beszéljünk angolul, a filozófiai gondolatokat már nehéz lenne elmutogatni a kurzusokon.

Két félévet is Athénban töltöttetek Erasmus+ ösztöndíjjal. Már eleve egy évre mentetek ki, vagy közben hosszabbítottátok meg a mobilitást?

Manka: Meghosszabbítottuk, mert Athén szerelem lett. Nem lehetett volna itt hagyni ilyen hamar.

Fanni: Én a tanulmányi mobilitásomat nem tudtam meghosszabbítani, úgyhogy gyorsan kerestem egy szakmai gyakorlati helyet, így tudtam végül maradni.

Hova mentél szakmai gyakorlatra?

Fanni: Egy pici magánkézben lévő kiállítótérhez, amit egy fiatal görög férfi vezet. Sokan kérdezték, hogy miért nem egy újsághoz mentem, vagy valami hasonló médiafelülethez, de számomra az volt fontos inkább, hogy Athén egy újabb szeletét ismerjem meg, még jobban belelássak a helyi kultúrába és magammal tudjak valamit még vinni Görögországból. 

Manka, filozófia szakosként erősen kötődik az ókori Hellász a tanulmányaidhoz. Milyen élmény ott lenni, ott tanulni a nagy filozófusok hazájában?

Manka: Ha nem voltam az ókori Agorán és az Akropoliszon az elmúlt évben legalább ötvenszer, akkor egyszer sem. Annyira megható elmenni arra a helyre, ahol például Platón tanított, leülni arra a kőre, ahol ő is ült. 

Gyakorlatilag mindenhol el tudom magamat sírni gyönyörömben.

Emberileg is sokat tett hozzám az élmény, és szakmailag is, hiszen sokkal szélesebb képet kaptam arról, hogy valójában milyen lehetett az élet akkoriban, és a tanáraink is sokat segítettek abban, hogy megértsük, milyen a görög mentalitás, ennek mi a lenyomata a filozófiában, ez hogyan csapódott le a nyugati civilizációkban. 

Sikerült a barátokat szerezni kint? Erasmusosokkal ismerkedtetek inkább vagy tudtatok görögökkel is kapcsolatot építeni?  

Fanni: Pont amiatt szerettem volna egy lokálisabb szakmai gyakorlati helyre menni, mert a tanulmányi félév alatt elsősorban erasmusosokkal fogsz megismerkedni. Érdekes, hogy mi inkább a németekkel, illetve lengyelekkel lettünk jóban, valószínűleg a kulturális hasonlóságok miatt, de igyekeztünk görög barátokat is szerezni. 

Manka: Egyfelől csodálatos élmény, hogy ilyen jó barátságokat kötöttünk, másfelől nagyon nehéz az elválás, hiszen egy évig gyakorlatilag egymás mindennapjainak részei voltunk. De ami nagyon jó, hogy mostantól ha valaki azt mondja, hogy Németország, akkor nem Berlin vagy München fog eszünkbe jutni, hanem Milia és Sara. Gyakorlatilag minden európai országban lett egy otthonunk.

Mi tetszett meg nektek a legjobban a görög életvitelben?

Manka: Athén hiába sokkal nagyobb város, mint Budapest, mind kiterjedtségében, mind sűrűségében, az emberek mégis köszönnek egymásnak az utcán, a kóbor cicákról a környék minden lakója gondoskodik. Ez azért is van, mert a lakásaik kisebbek, mint mondjuk egy átlagos pesti lakás, ezért náluk sokkal fontosabbak a közös terek, ők gyakorlatilag az utcán élnek. Mindenkinek van egy-két kedves szava a másikhoz, nem sietnek, nem frusztráltak, és érdek nélkül tesznek jót egymással.

Fanni: Athén úgy alakult ki, hogy összeolvadtak a környékbeli települések, és így egy kicsit megmaradt ez a kisvárosi mentalitás. Igyekeznek is megtartani ezt a lokalitást, miközben szerintem befogadóak az újonnan érkezőkkel. Ennek ellenére nyilván megvan bennük a csibészség, szóval nem kell őket félteni. Nagyon rafkós nép a görög, de nagyon kedves és szórakoztató módon.

Manka: Ebben van hasonlóság a magyar és a görög mentalitás között, mindkét nemzet szereti a kicsit kacskaringósabb úton, mondhatni pad alatt elvégezni az ügyeit.

Tudtok erre mondani konkrét példát?

Manka: Amikor eljöttünk a családommal az olimpiai múzeumba, kértünk négy felnőtt jegyet, mire ránk nézett a kasszás, hogy de hát négyen vagyunk, akkor ad nekünk családi jegyet, és ezzel spórolunk tíz eurót. Mi meg mondtuk, hogy köszönjük, de mindannyian felnőttek vagyunk, mire ő rávágta, nem baj, azért ad családit – mindezt azért, mert görögül köszöntünk. Ezzel igazából nem ártott senkinek, és mivel szimpatikusak voltunk neki, úgy volt vele, hogy miért ne. 

Fanni: Úgy vannak itt a szabályokkal, hogy ha az embernek egy kicsi java származik a megszegéséből, akkor nem kell olyan nagyon ridegen tartani magunkat hozzá, hanem lehet ezt egy kicsit könnyedebben venni.

Manka: Emellett minden alkalmat megragadnak arra, hogy ünnepeljenek.

Fanni: Bizony. 

Nagyon kevés olyan teljes iskolahetünk volt, amikor hétfőtől péntekig be kellett járni, mert egyszerűen találnak mindig valami indokot arra, hogy munkaszüneti nap legyen.

Manka: Ugyanakkor jellemző rájuk az egymásba vetett bizalom. Úgy működik ez az athéni mikrotársadalom, hogyha adsz bizalmat, akkor kapsz is. A mi esetünkben előbb kaptunk bizalmat, és utána kezdtünk el adni.  

Mi volt a legkedvesebb élményetek? 

Manka: Ez kapcsolódik az ünnepléshez és a bizalomhoz is: egyik reggel azt vettük észre, hogy a mellettünk lévő tetőkerten éppen húsvéti ünneplés zajlik, családi és baráti körben. Észrevették, hogy nézzük őket és táncolunk arra, ahogy énekeltek, ezért áthívtak minket, pedig nem is nagyon beszéltek angolul. Megörültek, hogy magyarok vagyunk, kóstoltak pálinkát, megkínáltak tsipouróval és minden görög finomsággal, mi meg fél órával később már a Nika se perimenót énekeljük a szomszéd háztetőjén. Szerintem ez egy nagyon görög történet.

Miért ajánlanátok az Erasmus+ ösztöndíjat?

Fanni: Mert egyszerre fogsz megismerni egy új kultúrát, és ezáltal sokkal mélyebben megérted a sajátodat is.

Manka: Illetve saját magadat. Rájössz, hogy mit jelent magyarnak lenni, mit jelent közép-európainak és mit jelent európainak lenni. Ezt mindenkinek érdemes lenne felfedeznie. 

Fanni és Manka Erasmus Tudósítókként megosztották képes és videós élménybeszámolókat az erasmusplus_hu Instagram oldalunkon. Ha te is szívesen bemutatnád az erasmusos kalandjaidat, jelentkezz tudósítónak!