Rengeteg bakancslistás dolgot pipálhattam ki

Dóra Buffaloban sokat tanult önállósságról, a betegekkel való kommunikációról és robot asszisztált műtétekről.

Mesélj egy kicsit arról, hol voltál Pannónia ösztöndíjjal és mivel töltötted a gyakorlatod?

Júliusban és augusztusban, tehát két teljes hónapig voltam az Egyesült Államokban, New York Államban, azon belül pedig Buffalo városában. Ez a terület, ahol mi voltunk „Western New York”, az állam nyugati csücske, közel a kanadai határhoz, ami a csirkeszárnyakon kívül a Niagara-vízesésről lehet még ismert. 

Hatodéves orvostanhallgató vagyok a Semmelweis Egyetemen. 

Az utolsó évnek az a jellegzetessége, hogy a 6 nagy szigorlati tárgyból kell gyakorlatot és aztán vizsgát teljesíteni, ezek közül én kettőt, a Neurológia és a Szülészet-nőgyógyászat gyakorlatokat teljesítettem Buffaloban. Ezek 1-1 hónapos gyakorlatok voltak és az egyetem elfogadta azokat, így hazatérve csak vizsgákat kellett (kell) tenni a tárgyakból.

Hogyan találtál szakmai gyakorlati helyet?

A gyakorlati helyet én a HMAA – Magyar Amerikai Orvosszövetségen keresztül „találtam”, illetve nekik van egy már sok-sok éve futó együttműködése a Semmelweis Egyetemmel, melynek keretein belül egész évben, egymást turnusokban váltva, hatodéves magyar orvostanhallgatóknak biztosítanak gyakorlati lehetőséget az Egyesült Államokban. A programnak két „változata” is van, az egyik háromhónapos és Houstonba lehet menni, a másik pedig kéthónapos és Buffaloba. Én ugye ez utóbbit választottam, aminek több oka is volt. Az egyik, hogy a Buffaloban teljesíthető gyakorlatok a szívemhez témájukban valamivel közelebb álltak, mint a Houstonban lévők (ott sebészetet és belgyógyászatot lehet teljesíteni), valamint valahogy ezt a két hónapnyi kint töltött időt teljesíthetőbbnek éreztem.

Tehát a gyakorlatra történő jelentkezés a HMAA-n keresztül zajlott, ők tartottak egy személyes interjút, elbeszélgetést, motiváció felmérést, majd minden résztvevőt pontoztak és ezek alapján kerültünk be a programba.

Mi volt a legnagyobb kihívás kint? Hogyan küzdötted le?

Talán nem is ott kint szembesültünk a legnagyobb kihívással, hanem még itthon. Az intézni valók az utazással kapcsolatban elsőre nagyon soknak tűnnek és ezt szerintem mindenki, aki az egyetem alatt teljesített valahol külföldön gyakorlatot, átérezheti. 

A kiutazás előtt, a sok papírmunka, e-mailezés, ügyintézés stb. alatt mindenkinek átfut az agyán, hogy talán nem is kellett volna jelentkezni, hagyni kellett volna az egészet, megkímélni magamat ezektől a nehézségektől, az egész nem ér annyit, hogy ennyit idegeskedjek rajta… Így utólag saját magamnak is csak annyit tudok mondani, hogy de igen, ér annyit.

Az egész kiutazás egy hatalmas élmény volt és rengeteg bakancslistás dolgot pipálhattam ki a két hónap alatt. Nem egyedül voltam, a turnus során négyen voltunk kint orvostanhallgatók, együtt is laktunk. Közülük ketten szintén Budapesten tanulnak, egy lány pedig Pécsről érkezett.

Már maga a kijutás úgymond egy nehézség volt, én még sosem utaztam ilyen messzire egyedül és úgy alakult, hogy a velem együtt kint gyakorlatot töltő hallgatókkal nem egyszerre, nem egy géppel mentünk ki, így már a legelején meg kellett tanulni önállónak lenni. Aztán persze négy, nagyjából idegen embernek nem egyszerű az együttélés, annak minden előnyével és persze nehézségével együtt, ez is egy kihívást jelentett.

A másik, amit említenék az a tömegközlekedés. Összességében azt lehet elmondani, hogy Buffalo nem rendelkezik igazán jó tömegközlekedési hálózattal és egyszerűen fogalmazva, autó nélkül szinte élhetetlen. Ez azért jelentett nehézséget, mert ugyan a gyakorlati helyek a szállásunkhoz közel, biciklivel és gyalog könnyen megközelíthetőek voltak, azonban a belvárosba vagy akár a vízesést megnézni szinte esélytelen volt eljutni valamilyen tömegközlekedési eszköz nélkül. Tömegközlekedéssel persze többször is próbálkoztunk és néztünk is így várost, azonban rengeteg idő volt és nagyban megnehezíttette a dolgunkat.

Boldogultál a nyelvtudásoddal?

Angolul beszéltünk, amit én is és a többiek is általános iskola óta tanulunk, persze az ember nyelvtudása kicsit megkopik az egyetem alatt, amikor maximum egy két tudományos cikket olvas angolul. De ez a két hónap nagyszerű lehetőség volt, mindenképp magabiztosabb lettem. 
Nekem eleinte a nyelvhasználattól is voltak félelmeim. Szerencsére az aggodalmam hamar elszállt, mert a legtöbb amerikai ember nagyon érthetően beszél angolul, egyszerű kifejezéseket használnak. 

Pozitív tapasztalatom volt az orvosokkal is, ha valamit mégsem értettünk, akkor azt körülírták, máshogy fogalmaztak. Persze a betegek sokszor tették fel a kérdést, hogy „honnan jöttem, hallják az akcentusomat”, amit őszintén az elején sértőnek éreztem. A kedvencem az volt, amikor az utcán egy társaság haladt el mellettem és rám köszöntek, csak úgy, semmilyen szándékkal, és amikor visszaköszöntem, hogy „Hello”, azonnal megálltak és megkérdezték, hogy milyen akcentusom van és honnan jöttem. De végül azt hiszem, hogy sikerült elfogadnom ezt a dolog, mármint azt, hogy a legtöbb amerikai ezt nem sértésnek szánja, egyszerűen csak kíváncsi, illetve azt, hogy két hónap sajnos kevés lesz ahhoz, hogy ezt az akcentus dolgot teljesen el tudjam tüntetni, úgyhogy úgy döntöttem, nem is fogok ezen erőlködni.

Mi tetszett legjobban a szakmai gyakorlatod alatt?

Nagyon tetszett, hogy mennyit tanulhattam a betegekkel való kommunikációról. A nőgyógyászaton és a neurológián is az orvosok egy nagyon személyes és közvetlen kapcsolatot ápoltak a betegeikkel. 

Azt gondolom, hogy egyébként Magyarországon is kicsit kikopó félben van a nagyon tekintély elvű orvos-beteg kapcsolat az új generációval, a fiatal orvosokkal, de nagyon jó volt látni és tanulni, hogy ott milyen kis apróságokkal teszik személyesebbé, közvetlenebbé a kapcsolatukat. Itt olyan apró gesztusokra is gondolok, hogy milyen a környezet, a rendelő hangulata, hogy beszél az orvos a beteggel (ülve, kényelmesen egy irodában pl. a neurológián az egésznek nincs olyan hivatalos „kórház” hangulata). És persze teljesen más ott az egészségügyi rendszer felépítése és a működése is, így nehéz, illetve nem is lehet azt összehasonlítani az itthoni körülményekkel. 

Azt gondolom sikerült olyan kis apróságokat ellesnem az ottani orvosoktól, amit majd fel tudok használni az itthoni munkám során.

Van olyan újdonság (a szakmádban), amit kint tanultál?

Alapvetően a betegségek és a betegek kint is ugyanolyanok, magában az ellátásban ott tanulhattam újat, hogy például használnak olyan gyógyszereket, amiket Magyarországon vagy akár Európában még nem, mert mondjuk nincs engedélyezve. Kint viszont már előrébb járnak a kutatásban és ez talán hasznos lehet majd, ha évek múlva ezek a gyógyszerek a hazai piacon is megjelennek. Ami még érdekes volt, azok a műtétek: itthon az egyetemen is végeznek műtéteket robottal, azonban kint még többet és még gyakrabban, így 

nagyon szerencsések vagyunk, hogy több robot asszisztált műtétet is láthattunk, ami a jövőt jelenti.

Mi a legnagyobb pozitív élmény, ami ért téged a két hónap alatt?

Az egyik pozitív élményem, hogy milyen kedves ott kint a legtöbb ember. Az angol nyelvben van egy ilyen közvetlenség, ami a magyarban nincs, vagy nem jellemző, és szerintem mindenki tapasztalhatja, amikor angol nyelvű területen jár, hogy például fizet a boltban és megkérdezik, hogy hogy van. Ez kicsit olyan mintha itthon fizetnénk valahol és a pénztáros megkérdezné, hogy mizu. Ezt én alapvetően kedvesnek találom és tetszik, pedig az elején nagyon furának éreztem, sőt legtöbbször figyelmen kívül hagytam ezt a kérdést.

Az egyik legnagyobb élmény maga a Niagara-vízesés volt, ahova többször is ellátogattunk a gyakorlat során, autóval körülbelül egy 20 perces útról volt szó. A július 4-ei tűzijátékot is ott néztük meg, ami egy picit augusztus 20. kárpótlás volt számunkra.

Amit sokan szerintem nem is gondolnának, hogy a vízesés egyébként a kanadai oldalról sokkal szebben néz ki. Maga a vízesés pont a határon fekszik és van is egy gyalogos híd, amin át lehet kelni a kanadai oldalra. Mi ezt többször is megtettük (szerencsére olyan vízumunk volt, ami ezt lehetővé tette), és azt gondolom, hogy a látvány, ami a túloldalról tárul elénk, felejthetetlen.

Azt hiszem a gyakorlatokon kívüli élmények közül kiemelném még, amikor Torontóba utaztunk el, ez egy háromórás buszút volt Buffaloból és egy hosszú hétvégét töltöttünk el ott. A másik pedig New York, ahol a gyakorlaton kívül, annak végeztével töltöttem el egy hetet.

Mi a legnagyobb dolog, amit a külföldi szakmai gyakorlattal nyertél?

Három csodálatos barátot, egy életre szóló élményt és rengeteg tapasztalatot az orvoslás területén.

Képek: Kéninger Dóra

Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak a Pannónia Ösztöndíjprogrammal!