Mobilitás utáni depresszió vagy kulturális sokk?
Hogyan rázódj vissza az itthoni életedbe az ösztöndíjas élmények után?
A külföldön eltöltött hónapok egy felfokozott időszak rengeteg élménnyel, kalanddal és megpróbáltatással. Ha úgy érzed, hogy a kinti életed és a sok új barátság egy pillanat alatt köddé vált, ne ijedj meg, ez természetes érzés! Kovács Zsanna volt ösztöndíjas hallgató összefoglalta, mit érdemes tudni a hazatérés utáni kultúrsokk jelenségéről.
Nyaralás előtt mindig alaposan felkészülünk: gondosan kiválasztjuk a célországot, amelyet jobban meg szeretnénk ismerni, igyekszünk tájékozódni nevezetességeiről, hagyományairól, kultúrájáról, alapvető társadalmi berendezkedéséről. Végig gondoljuk milyen ruhákra és egyéb dolgokra lesz szükségünk, tervezgetjük, milyen látnivalókat mikor nézünk meg, és melyik tradicionális fogásokat próbáljuk majd ki. Megérkezésünk után pedig igyekszünk megvalósítani a terveinket, és kellemesen érezni magunkat.
A helyi szokások közül előfordulhat, hogy néhány szokatlannak tűnik, de tudjuk, hogy sokáig nem kell ezekkel együtt élnünk, ugyanis hamarosan hazatérünk. Amikor pedig a nyaralás a végéhez közeledik, sajnáljuk, hogy el kell hagynunk azt a varázslatos helyet, amely szokásaival, lakóival mégiscsak közel került a szívünkhöz. Hazatérve pedig vissza kell csöppennünk a való életbe, és előfordulhat, hogy napokig még úgy érezzük, mennyivel jobb is volt nyaralásunk helyszínén.
Mobilitás előtt - hasonlóan a nyaraláshoz - felkészülten várjuk az utazás napját. Összepakolunk, kinyomtatunk minden hasznos dokumentumot, és elpakoljuk az útlevelünket. Azonban a hazatérésre és az utána jelentkező kihívásokra, vagy a sok helyen olvasható „mobilitás utáni depresszióra” senki sem készül. Senki nem gondol bele abba, mit is jelent visszatérni a jól megszokott környezetünkbe.
Mit jelent a mobilitás utáni sokk, és miért is jelentkezik?
A hazaérkezést követő időszak sokak számára nehéz, szomorú és kihívásokkal teli. Ha te is több hónap után költözöl vissza Magyarországra, pontosan tudod milyen is ez az érzés. Amit legtöbben érzünk valójában, az nem depresszió, hanem egyfajta sokk.
Számtalan kutató foglalkozik azzal, hogy ha valaki hosszabb időre külföldre utazik, annak kihívásokkal kell szembenéznie, és a kultúrák különbözősége miatt kisebb vagy nagyobb mértékű kulturális sokkal találja magát szembe. Azzal már kevesebben foglalkoznak, hogy a hazatérést követően is beszélhetünk hasonló nehézségekről. Valójában, amivel az emberek ilyenkor szembenéznek, az a fordított kulturális sokk.
Többnyire a hazatéréskor jelentkező sokkra nem számít sem a környezet, sem maga az utazó. Azt gondolják, hogy minden olyan lesz, és onnan folytatódik, mint a kiutazás előtt. Azonban a hazatérő már egy másik személy, aki számtalan pozitív tulajdonsággal térhet haza: jobb problémamegoldó képességgel, szélesebb látásmóddal, nyitottsággal mások felé, kompromisszumkészséggel és magasabb önbizalommal (Storti, 2001).
Mindezek mellett a visszatéréskor jelentkező sokk rövidebb, mint a kiutazás kezdetén, és jelentősen függ attól, hogy milyen hosszú volt a külföldi tartózkodás időtartama. Hiszen, ha hosszabb idő telik el az indulástól számítva, akkor az embernek meg kell küzdenie az otthon bekövetkezett változásokkal is. Előfordulhat, hogy a diákok az otthont már nem feltétlenül érzik otthonunknak, a kint töltött idő alatt megváltozhat a környezetük, barátaik és családjuk viselkedése (Gaw, 2000). Nehézségekkel járhat a visszatérést követően ismét megteremteni a társadalmi kapcsolatokat, a régi, megszokott életstílushoz visszatérni. Egy idő után elkezdenek hiányozni a kinti ételek, bárok, helyek, hangulatok és barátok is. (Storti, 2001)
Ha hosszabb időt külföldön töltünk, alkalmazkodnunk kell az ottani környezethez, kultúrához, és ez akár 3-6 hónapig is eltarthat. Winkelman (1994), valamint Black és Mendenhall (1991) szerint egy másik kultúrához való alkalmazkodás folyamatát, és annak fázisait kulturális adaptációnak nevezzük, amelyet a szakirodalom W alakú görbével is szoktak ábrázolni, amelyen már a visszatérési fázis is megjelenik. Ebben megfigyelhető a kezdeti eufória, valamint a „krízis”, de megjelenik mindezek mellett a hazatérés és a régi ismert környezetbe való visszaszokás is.
Tízlépcsős ráhangolódás-elmélet. Forrás: Saját szerkesztés, 2019
A legismertebb ilyen modell Rhinesmith, S. (1975), modellje, amely tíz kulturális sokk-szakaszt különböztet meg (idézi: Chaban et al., 2011). Az első hat az új környezetbe való beilleszkedésre vonatkozik, míg az utolsó négy a visszatérésre. A modell továbbá megmutatja, hogy a kulturális sokk akár egy hullámvasútként is felfogható, amelyben magas és mélypontok is megfigyelhetők. Habár a szakaszok nem mindenkinél jelentkeznek ugyanolyan formában, és ugyanabban az időben, mégis megfigyelhető és szükséges a folyamat, amely átmenetet képez két kultúra feldolgozása között.
Az előbbiekben leírtak is azt bizonyítják, hogy valóban nehéz hosszú hónapok után hazatérni és visszailleszkedni megszokott környezetünkbe. Mindenkinek meg kell küzdenie egyfajta mobilitás utáni depresszióval, amely valójában egy kulturális sokk, amit saját országunkba való érkezéskor tapasztalunk. Ez az élethelyzet azonban szakaszokból áll, amelyeknek hossza mindenki esetében különböznek. Valaki gyorsabban túljut rajta, valakinek akár hónapokba is telhet, ráadásul felkészülni sem igazán lehet rá. De már az is sokat segíthet, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel, hiszen mások is átesnek rajta.
Források:
HURN, B. J. (1999): Repatriation – The toughest assignment of all. Industrial and Commercial Training. Guilsborough: 1999, 31(6), pp. 224.
GAW, K. F. (2000): Reverse culture shock in students returning from overseas. International Journal of Intercultural Relations, 24(1), pp. 83-104.
STORTI, C. (2001): The art of coming home. Maine, Intercultural Press.
MALOTA E. (2013): Kulturális sokk és adaptáció. in: Malota, E. – Mitev, A. (szerk.): Kultúrák találkozása (2013). Budapest, Alinea, pp. 51-84.
CHABAN, N et al. (2011): Crossing cultures: Analysing the experience of NZ returnees from the EU (UK vs. non-UK). International Journal of Intercultural Relations, 35(6), pp.776-790.
WINKELMAN, (1994): Cultural Shock and adaptation. https://internationalschoolteaching.weebly.com/uploads/1/6/4/8/16481852/cultural_shock_and_adaptation.pdf . Letöltve: 2018.04. 15.
BLACK, J. S., AND M. MENDENHALL (1991): The U-Curve adjustment hypothesis revisited: A review and theoretical framework. Journal of International BusinessStudies, 22.(2), pp. 225-247
A kép forrása: @pch.vector (Freepik.com).