Egy szemeszter külföldön: Hogyan kezeld jól az Erasmus+ részképzés kihívásait?

Külföldön egyetemre járni hatalmas kaland, de néha ijesztő lehet - így küzdhetsz meg a kihívásaival!

A harmadéves Anna izgatottan várta, hogy részt vegyen élete első Erasmus+ külföldi részképzésében. Tele volt tervekkel és ötletekkel, azt remélte, hogy élete egyik legnagyobb kalandja vár rá. Kiköltözése után pár héttel azonban elkezdett hiányozni a családja, a barátai és a megszokott környezete. Nehéznek találta az idegen nyelven való kommunikációt, az új oktatók és az új elvárások megijesztették, nem volt benne biztos, hogy meg tud felelni a követelményeknek.

Bár az Erasmus+ programban való részvétel gyakorlatilag minden résztvevő számára különleges – pozitív – élmény, természetes, hogy az új kihívás ambivalens, sőt olykor negatív érzéseket is kivált bennünk. Cikkemben azt foglalom össze, hogy hogyan kezelhetjük a lehető leghatékonyabban ezeket a nehéz érzéseket.

A külföldi részképzés lehetőségei és előnyei

A külföldi részképzés fejleszti a résztvevők szakmai és személyes kompetenciáit, így később előnnyel indulnak a munkaerőpiacon. Emellett olyan nemzetközi kapcsolati hálót építhetnek ki, amely mind a szakmai, mind a magánéletben elkísérheti őket egész életünkön keresztül.

Az egyetemi tanulmányok befejeztével sokaknál megjelenik az úgynevezett kapunyitási pánik – ekkor szembesülünk az önálló élet felelősségével. Ezt nagy mértékben tudja csökkenteni az, ha a külföldi tanulmányok során megtapasztaljuk az önálló életet.

Míg az otthoni közegben sok mindenben számíthatunk a család támogatására, addig a külföldi lét autonómiára és magabiztosságra nevel. Miután megtapasztaljuk, hogy például idegen nyelven is boldogulunk egy külföldi egyetem tanulmányi osztályán, akkor már sokkal kevésbé tűnik majd ijesztőnek az egyetem utáni, önálló élet. 

A külföldi részképzés nehézségei és kihívásai

Az Erasmus+ program rengeteg lehetőséget és élményt nyújt – ugyanakkor pont emiatt válthatnak ki belőlünk nehéz érzéseket is. Sok esetben életünkben először kell önállóan boldogulunk egy új, ismeretlen terepen, idegen nyelven kommunikálva. Sokak számára ez az első alkalom, hogy a családjuk aktív támogatása nélkül kell megküzdeniük a mindennapok kihívásaival – és ilyenkor még az első önálló bevásárlás vagy főzés is kihívásnak tűnik.

A baráti közegből való kiszakadás szintén kihívást jelenthet. Eddig az ismerős, otthoni közegben tudtuk, hogy ha érzelmi vagy gyakorlati támogatásra van szükségünk, akkor kihez fordulhatunk segítségért. Ez külföldről csak nehezebben, online módon valósulhat meg. Ezzel párhuzamosan szembe kell néznünk az új kapcsolatok kialakításának nehézségeivel és az ehhez kapcsolódó félelmetes gondolatokkal („mi lesz, ha visszautasítanak?”, „mi lesz, ha nem értik, amit mondok?”).

Szintén ijesztő lehet a külföldi egyetemi élet: akármennyire is nehéznek érezzük a hazai egyetemünket, az ismerősség biztonság-érzést ad. A külföldi egyetemen az új oktatók, új számonkérési stílus, az új vizsgakövetelmények mind alkalmazkodást igényelnek.

Ezek a nehézségek és kihívások nagyon sokaknál érzelmi tüneteket és problémákat okoznak. Olykor aggodalmat vagy szorongást élünk át, levertté, vagy szomorúvá válhatunk. Máskor könnyebben észrevesszük a negatív érzésekhez kapcsolódó testi reakcióinkat: megváltoznak az étkezési vagy alvási szokásaink, esetleg gyakorivá válnak a fejfájások vagy az emésztési panaszok.

Ne felejtsük el, hogy ilyenkor teljesen természetes, ha időnként hullámzó a hangulatunk, ha olykor honvágyunk van, vagy ha néha azt érezzük, hogy nem tudunk megfelelni a követelményeknek. A fő kérdés az, hogy milyen gyakran jelentkeznek ezek az érzések, hogyan kezeljük őket és mit teszünk ilyenkor önmagunkért.

Ami segíthet a leküzdésben

A kutatások szerint a hatékony stresszkezelést leginkább a másokkal kialakított támogató kapcsolat segítheti.

Hiába érezzük magunkat magányosnak, ne felejtsük el, hogy más hallgatók is hasonló cipőben járnak és nem vagyunk egyedül a nehézségeinkkel.

Próbáljunk meg minél aktívabban kapcsolódni másokhoz és vegyünk részt aktívan a közösségi eseményeken (az egyetemek számos ilyen eseményt szerveznek)! Hiába tűnik biztonságos és kényelmes megoldásnak a visszahúzódás, a passzivitás, ez csak rövidtávon csökkenti a szorongásunkat, hosszú távon egyre fokozza a nehézségeket. 

Ilyenkor a szokásosnál is fontosabb, hogy hatékony stresszkezelési technikákat alkalmazzunk, illetve megfelelően gondoskodjunk önmagunkról és az igényeinkről.  Segíthet a rendszeres testmozgás, valamilyen relaxációs technika elsajátítása, a pihentető alvás és a megfelelő étkezés.

Ha pedig azt érezzük, hogy mindezek ellenére nem csökken a feszültségünk és a negatív érzéseink miatt nem tudunk megfelelően „működni”, akkor bátran kérjünk segítséget!

Minden egyetemen működnek kortárs segítő részlegek, ahol támogatást kérhetünk a lelki nehézségeinkkel kapcsolatban – ez nem a gyengeség, hanem a megfelelő öngondoskodás jele.

Ha pedig a nyelvi nehézségek miatt inkább az anyanyelvünkön kérnénk segítséget, akkor ma már számos lehetőség áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy online, magyarul beszélő szakembertől kérjünk támogatást. Alternatívaként kipróbálhatunk egyet a mentális egészséget támogató telefonos applikációk közül. Ezek (sok esetben ingyenesen) segíthetnek relaxációs gyakorlatok elsajátításában, illetve egyszerű (kognitív-viselkedés)terápiás módszerek kipróbálásában. (Próbálkozhatunk például a Headspace-el, a Calm-al, vagy a Woebo-val). 

Olyan kaland, amit kár lenne kihagyni

A cikk elején említett Anna pár hét után úgy döntött, hogy segítséget kér a nehézségei kezeléséhez. Beszélt az egyetemen működő kortárs segítőben dolgozó pszichológussal és ez a beszélgetés tudatosította benne, hogy azok a nehézségek, amiket átél, nem valamilyen betegség tünetei, hanem az új élethelyzetre adott szorongásos reakciójának természetes velejárói. Úgy döntött, hogy elfogadja ezeket a nehéz érzéseket és ezekkel együtt is beleveti magát az Erasmus-ösztöndíjasok aktív életébe: nem hagyott ki egyetlen órát sem, minden lehetőséget megragadott a kapcsolatok kialakítására. A korábban elhagyott testedzést (futás és csoportos edzés) újrakezdte. A korábbi passzivitás és magányosság helyét átvette az aktivitás és a bevonódás – hangulata egyre javult. A program lezárultával élményekkel telve és számos új barátsággal gazdagodva tért haza. 

A kép forrása: @jcomp (Freepik.com)