Egy félév Cipruson: szakmai fejlődés, önismeret és életre szóló tapasztalatok

Milyen külföldi sebészcsapatban dolgozni? Hogyan isszák a ciprusiak a kávét, és mely görög szavakat tanulod meg elsőként? Gréta élményei minderről és még sok másról-olvassátok el!

Mesélj egy kicsit arról, hol voltál, és mit tanultál! 

2024 január végén kezdtem meg a külföldi mobilitásomat Cipruson, Nicosia déli, görög fennhatóságú részén. Orvosi tanulmányaim negyedik évének második félévét töltöttem a European University Cyprus egyetemén.

Mi alapján esett a választásod erre az országra és/vagy egyetemre?

Mindig is vonzott a mediterrán élet. Amikor megtudtam, hogy a Szegedi Tudományegyetemnek Cipruson is van angol nyelvű orvosi partnerintézménye, rögtön jelentkeztem. Bár előtte nem jártam Cipruson, a helyszín, az egyetem modernsége és az oktatás színvonala azonnal magával ragadott. 

A mobilitásom során számos szakmai élményt szereztem, kiváló orvosokat és kórházakat ismerhettem meg, és a kinti évfolyamtársaim is rendkívül befogadóak voltak.  

Mik voltak az első benyomásaid az országról? 

A januári meleg nagyon meglepett: Budapestről kabátban indultam, Larnacában pedig már a póló is soknak tűnt. Az első estét Larnacában töltöttem, egy gyrossal a kezemben lesétáltam a tengerpartra, és a naplementében ragyogó tenger látványa már ekkor belopta magát a szívembe.

Milyen kulturális különbségeket tapasztaltál, és hogyan hatottak rád? 

Nicosia – és úgy általában Ciprus – kettéosztott terület, egy görög és egy török fennhatóságú résszel, így a félév során két különböző kultúrát is megismerhettem. Ciprus mindkét részén nagyon kedves, segítőkész és vendégszerető emberekkel találkoztam. Mivel főként a déli részen éltem, a görög oldal hatott rám erősebben. A görög „majd lesz valahogy” mentalitás idővel rám is átragadt, és megtanultam kevésbé stresszelni. Ez a hozzáállás itthon is velem maradt, amiért nagyon hálás vagyok. Ami viszont állandó fejtörést okozott, az a tömegközlekedés volt: ritkán járó buszok, kimaradó járatok. Próbálkoztam autóbérléssel is, de a laza KRESZ‑szabályok és a fordított oldalon vezetés miatt ez sem volt egyszerű, így gyakran inkább a gyaloglást választottam. 

A kedvenc kulturális különbségem viszont egyértelműen a kávékultúra lett: kint szinte mindenki freddo espressót vagy freddo cappuccinót iszik – amik nálam is gyorsan toplistásak lettek. A „cypriot coffee” (zaccos espresso) viszont már kevésbé nyerte el a tetszésemet.

Mi volt a legnagyobb kihívás kint, és hogyan küzdötted le (ha sikerült)?

A legnagyobb kihívást a családomtól és barátaimtól való távolság jelentette. Ciprus messze van, és az egyetemi teendők miatt csak egyszer tudtam hazautazni. A program végére szerencsére több ismerősöm is meglátogatott, ami rengeteget adott lelkileg, és ahogy egyre szorosabbá vált a kapcsolatom a kint megismert emberekkel, a honvágy is fokozatosan enyhült. Érdekes módon, amikor az ösztöndíj után hazaköltöztem, ugyanez a honvágy jelent meg Ciprus és az ottani barátaim iránt is. 

Mennyire kellett alkalmazkodnod a nyelvi környezethez, és hogyan kezelted?

Ciprus déli részén sok orosz és angol anyanyelvű ember él, így az idősebb generáció kivételével szinte mindenkivel könnyen kommunikáltam angolul. Néhány alapvető görög kifejezést azért megtanultam – például daxi, kalimera, kalispera, parakalo –, ezek jól jöttek a mindennapokban. A ciprusi dialektus még a görög évfolyamtársaimnak is nehézséget okozott, úgyhogy nem meglepő, hogy nekem is feladta sokszor a leckét.

Miben különbözik a kinti egyetemi élet a hazaitól? 

Kint teljesen más rendszerben zajlott a félév. Az elméleti oktatás nagy részét már a félév elején letudtuk, ezt követően pedig körülbelül tíz héten át heti öt napon keresztül, napi hat órában jártam különböző magán‑ és állami kórházakba gyakorlatra. A nap végén online folytatódtak az elméleti órák. A gyakorlatokon minden nap két, aznap látott esetet kellett részletesen feldolgoznom, és hetente egy hosszabb esetelemzést is írtam, amelyeket a gyakorlatot vezető orvosok értékeltek, és az eredmények beszámítottak az év végi jegyembe is.

Melyik volt a legizgalmasabb kurzus, amit felvettél? 

A legizgalmasabb kurzus számomra egyértelműen a sebészet volt. Két hetet tölthettem az ortopéd osztályon, ahol sok időt voltam a műtőben, segíthettem gipszelni, és a röntgenképek értékelésébe is bevontak. Ez az osztály maradt a legkedvesebb élményem: egy elképesztően jófej, támogató sebészcsapat mellé kerültem, akiktől rengeteget tanultam.

Milyen kapcsolatokat sikerült építened más hallgatókkal vagy helyiekkel? 

Mivel egy külföldi hallgatóknak fenntartott házban laktam, a legszorosabb kapcsolatot a ház másik kilenc lakójával alakítottam ki. Gyakran tartottunk grillezős vagy társasjátékos esteket, és szinte mindig együtt szerveztük a kirándulásokat és a tengerparti programokat is. A házban lakott egy ciprusi lány is, akivel nagyon jó barátságba kerültem — már alig várom, hogy újra találkozzunk Cipruson. Emellett a Nicosiában tanuló külföldi hallgatóknak szervezett, szinte napi szintű programokon is rengeteg különböző nemzetiségű, más szakon tanuló diákkal ismerkedhettem meg.

Mennyire vagy tudatos a karriertervezésben, és ilyen szempontból tudatos választás volt-e a külföldi egyetem? 

Még formálódik bennem, hogy pontosan melyik terület felé szeretnék specializálódni, de igyekszem úgy teljesíteni, hogy a jegyeim és a befektetett munkám megfeleljenek annak az iránynak, amely jelenleg a legközelebb áll hozzám. A külföldi mobilitásomnál ez még nem volt szempont, hiszen hat év alatt sok minden változhat, és a szakosodás több tényezőtől is függ. Ezért az ország kiválasztásakor inkább hagytam, hogy egy régóta vágyott, „bakancslistás” célpont vezessen.

Mik a jövőbeli karrierterveid vagy céljaid? 

Ahogy közeledik az egyetem vége, egyre nehezebb pontos választ adnom erre a kérdésre. Több szakirány is vonz, mindegyikben van valami, amit nagyon szeretek, így még nem döntöttem végleg egy irány mellett sem. Jelenleg a bőrgyógyászat áll a legközelebb hozzám — ezzel az elképzeléssel kezdtem el öt éve az egyetemet is. Hogy helyileg merre visz majd az élet, még nyitott kérdés. Szeretnék a főváros környékén dolgozni, de van egy vidéki kórház is, amelyet nagyon kedvelek, és szívesen csatlakoznék az ottani csapathoz. Emellett egy külföldi időszakot sem zárok ki a karrierem során.

Ha egy mondatban kellene összefoglalnod, mit adott számodra az ösztöndíjas időszak, és hogyan segítette a karriered tervezését a Pannónia Ösztöndíjprogram?

A Pannónia ösztöndíj során olyan orvosok mentalitását ismerhettem meg, akiktől rengeteget tanultam, és akik valódi szakmai iránymutatást jelentenek számomra. Az program nemcsak egy új kultúrához vitt közelebb, hanem önmagamhoz is, és rengeteget tanultam közben az emberi kapcsolatokról is. 

Hogyan változott a problémamegoldó vagy önálló képességed az ösztöndíj alatt? 

Egy mondatban összefoglalva: minden várakozásomat felülmúlva fejlődtem, és szakmailag‑emberileg is rengeteget profitáltam az ösztöndíjas időszakomból.

Mi volt a legfelejthetetlenebb élményed, vagy a legjobb/legnagyobb pozitív meglepetés, ami veled történt kint? Mi az a legfontosabb tanulság, amit hazavittél ebből az időszakból?

Az egyik legfelejthetetlenebb élményem az volt, amikor egy hétvégén néhány külföldi hallgatótársammal bérelt autóval útnak indultunk, és még a turistaszezon előtt megnéztük Ayia Napán a Sea Cavest. A víz annyira kristálytiszta és csendes volt, hogy órákig ott maradtunk: úsztunk, napoztunk, a fiúk a sziklákról ugráltak – egyszerűen csodálatos volt. A napot pedig azzal koronáztuk meg, hogy a Cape Greco Nemzeti Park kilátójából néztük végig a naplementét. Ez volt életem egyik legszebb naplementéje – igazi pinch‑me pillanat. 

A tanulságot tekintve újra csak azt tudom mondani: ez az időszak megtanított arra, hogy teret kell adni az élet természetes ritmusának, mert még a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetek is megoldódnak, ha nem feszülünk rájuk túlzottan.

Milyen praktikus tippeket adnál másoknak, akik hasonló programon gondolkodnak? 

Először is mindenkit arra buzdítok, hogy vágjon bele. Az ügyintézésbe gyorsan bele lehet rázódni, emiatt teljesen felesleges előre aggódni. Ami viszont nagyon fontos: időben vessék össze az itthoni és a kinti követelményeket, hogy legyen elegendő idő mindkét egyetemmel egyeztetni a teljesítés feltételeit és a vizsgák menetét.

Milyen szakmai előnyt jelentett számodra ez a mobilitás?

A mobilitás során számos olyan oktatási módszerrel találkoztam, amely nálunk nem jellemző, vagy teljesen másként valósul meg. Kint minden gyakorlati nap végén az aznap látott klinikai esetekről kellett rövid referáló összefoglalót írnom a gyakorlatvezető orvosnak, és hetente egy hosszabb esetbemutatást is készítettem. Ez két szempontból is rendkívül hasznos volt számomra: egyrészt segített, hogy hosszú távon rögzüljenek az adott betegségekhez tartozó protokollok; másrészt – mivel ezek az értékelések az év végi jegy részei voltak – nagyon sokat fejlődtem a gyors, lényegre törő információátadásban, ami az orvosi kommunikációban elengedhetetlen. 

Emellett megismerkedtem az OSCE vizsgarendszerrel is. Itthon a gyakorlati vizsgák klinikán, valós betegekkel zajlanak, egyetlen vizsgálati helyzettel. Ezzel szemben az OSCE több, egymást követő klinikai szituációból áll, szünet nélkül, stopperrel mérve. Minden állomáson más helyzet vár: lehet kikérdezés, fizikális vizsgálat vagy orvosi konzultációs szituáció. A szakorvos egy pontrendszer alapján értékeli, mennyire követtem az ajtón feltüntetett elvárásokat, és az időkeret lejártakor azonnal ki kell lépni a teremből. Ez a vizsgaforma rengeteget adott: közelebb hozta azt a valós klinikai helyzetet, amikor rövid idő alatt kell egymás után nehéz szituációkban helytállni. Nagyon sokat tanultam belőle, és kifejezetten hálás vagyok, hogy kipróbálhattam.

Milyen karrierterveid vannak a jövőre nézve, és mit adott ehhez hozzá a Pannónia Ösztöndíjprogram? 

Az első mobilitásom felbátorított arra, hogy érdemes minél több helyen tapasztalatot gyűjteni. Ennek hatására az orvosi utolsó évében két külföldi gyakorlatot is tervezek, amelyek közül az egyiket Pannónia ösztöndíjjal szeretném megvalósítani Franciaországban. Pár éve még elképzelhetetlen lett volna számomra, hogy francia nyelvterületen vállaljak szakmai gyakorlatot, de az első mobilitásom annyi önbizalmat adott, hogy már tudom: aki kitartó és nem adja fel, annak sikerülhet. Most éppen szinten tartó franciaórákra járok, és közben már szervezem a helyemet a kéthónapos gyakorlatra Nantes-ban.

Mely készségeid vagy kompetenciáid fejlődtek a mobilitás alatt a leginkább, amelyek a jövőbeli szakmai céljaid szempontjából különösen fontosak? 

A szaknyelvi angol tudásom fejlődését mindenképpen kiemelném, és összességében az angol nyelvtudásom is sokat erősödött. Bármilyen szakirányt is választok majd, elengedhetetlen, hogy magabiztosan tudjam használni az angol nyelvű szakirodalmat, és ehhez ez a félév nagyon biztos alapokat adott. Emellett a klinikumban szükséges kommunikációm is sokat javult, mivel kifejezetten gyakorlatias félévet töltöttem kint. Azóta jóval magabiztosabban kommunikálok mind a betegekkel, mind az orvosokkal.

Fotók: Hódi Gréta

Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak a Pannónia Ösztöndíjprogrammal!