Az életem egyik legnagyobb ajándéka
Timkó Bíbornak egy álma vált valóra, hogy Rómában tanulhatott egy félévet. Művészként el sem tudna képzelni jobb közeget. A "dolce vita" hatással van a művészetére a mai napig.
Mikor és hol voltál Erasmus+ ösztöndíjjal?
2000 őszét és telét töltöttem Rómában, az Accademia di Belle Arti festő szakán tanultam.
Mi motivált arra, hogy Erasmus+ ösztöndíjra pályázz?
A Moholy – Nagy Művészeti Egyetemen talán az volt az első év, mikor már Rómába is lehetett pályázni. Akkoriban a diákok körében a legnépszerűbb célpontnak az északi országok számítottak a skandináv design miatt, de az én szívem akkor is az olasz fővárosba húzott. Ösztönös döntés volt, amelyben szerepet játszott a római kultúrához és élethez való vonzódásom, ráadásul addig még sosem jártam Rómában. Már a pályázat elnyerése előtt arról álmodtam, hogy a hét domb városában járok-kelek, és egy kiállításon Dalí nyomatokat nézegetek.
Miben volt más az oktatás a külföldi egyetemen, mint itthon?
Az oktatás elég szabadon folyt a művészeti akadémián, főleg mi, „művészetis” diákok nem vittük túlzásba az órára bejárást, de volt alibink: maga a város. Róma elképesztő, többszintes kultúrát sűrít magába, és mi ezerrel belevetettük magunkat, ez volt az első számú feladatunk. Egy sima céltalan séta a városban felért egy színtanulmánnyal, mivel a házak falain rétegenként látszódnak a gyönyörű (és egyben olcsó!) földfestékek, amit Olaszország földjeiből bányásznak. Ezek a földszínek eredendően összhangban vannak egymással, a várossal, és rétegesen látszódnak egy-egy hámló homlokzaton, valamint ezekkel festették a híres freskókat is. Egy szakboltban vettem kilós kiszerelésben ilyen pigmenteket: okkereket, sziénabarnát, veronai zöldet, terra rosat, azuritot. Rómában tojástemperával festettem velük, aminek a szagok miatt a lakótársaim nem mindig örültek. Egyébként még ma is van belőlük.
Volt lehetőséged olaszul is megtanulni?
A kommunikáció angolul folyt leginkább, de persze olaszul is elkezdtem tanulni. Kis kártyákat írtam és sétálás közben mondogattam magamban a szavak ragozott alakjait. Az olasz nyelvben az is jó, hogy az elején könnyen adja magát, nagyon dallamos és valahogy ismerősen is hangzik, ezáltal könnyű megtenni a kezdeti lépéseket. Persze az volt az első, hogy átvettük és használtuk a - nekünk kicsit teátrális - jellegzetes mindennapi olasz kifejezéseket, gesztusokat. Nagyon vidám és felszabadító így kommunikálni.
Mesélj valamit a mindennapokról is. Mennyire vettél részt a közösségi életben?
Rómában tanultam meg élvezni az életet: szinte mindig süt a nap, vidámak, nyitottak az emberek, valamint igényesen és színesen öltözködnek. A város pedig lenyűgöző építészetileg.
Reggel csak az volt a dolgom a szabadidőmben, hogy eldöntsem, ma melyik ősi templomot vagy múzeumot látogassam meg, délután pedig azzal a feladattal kellett megbirkóznom, hogy a Pantheon mögötti fagyizóban - a harmincféle csokifagyiból - kiválasszam azt, amelyiket még nem kóstoltam. Fagyizás után levezetésként pedig még egy - két órát üldögéltem a legtökéletesebb térben, a Pantheonban.
Rómában egyébként élénk magyar szellemi élet folyt. A Római Magyar Akadémiára rendszeresen jártunk előadásokra, koncertekre. Szőnyi Zsuzsa saját teraszos lakásában tartott szombat esténként beszélgetős, evős-ivós partikat, ahol minden Rómába érkező ösztöndíjast szívesen látott. Izgalmas beszélgetések folytak.
Mi volt a legemlékezetesebb élményed a kint töltött időszak alatt?
Végig kiemelkedő élmény volt ott lenni. Nagyon jelen voltam: egy nápolyi vagy perugia-i kirándulás egy aranyos társasággal, egyedül üldögélni egy ókeresztény mozaik előtt, részt venni egy ortodox misén egy trastevere-i templomban, vagy csak egyszerűen sétálni és érezni a harmóniát.
Mennyire voltak hatással az Erasmus+ időszak alatt tapasztaltak a későbbi szakmai életedre?
Átformáló hatású volt Róma, nemcsak szakmailag, hanem életszemléletben is.
Mesélj arról kérlek, hogy jelenleg hol és mit dolgozol?
Grafikusként, illusztrátorként és festőként alkotok. Tóth Krisztina, Boldizsár Ildikó, Berg Judit, Man-Várhegyi Réka, Gryllus Vilmos, valamint a Kaláka könyveit illusztráltam. Emellett a Padthai Wokbar grafikusa is vagyok, én alakítom ki a hely arculatát, és az éttermeik belső tereit is én rajzolom. Ilyenkor a falakon és a térben megjelenő designt, végső soron pedig hangulatot és boldogságot tervezek. Ha az emberek szeretnek ott lenni, feltöltődnek, akkor sikerült a terv. Sokféleképpen alkotok, design tervezés, mesekönyv illusztrálás, a fennmaradó időben pedig festek vagy saját grafikákat készítek.
A munkáim a bibor.org honlapon láthatók és követhetők.
Mit üzennél a pályázás előtt álló hallgatóknak?
Szurkolok nektek, hogy megkapjátok az ösztöndíjat, mert ez egy hatalmas lehetőség! Az életem egyik legnagyobb ajándéka volt, hogy egyetemistaként Rómában élhettem.
