Brazília: élmények és kihívások egy ösztöndíjas szemével
A Pécsi Tudományegyetem biológus hallgatója, Magyarósi Máté egy szemesztert töltött Brazíliában, felejthetetlen amazóniai élményeket szerezve.
Mesélnél egy kicsit arról, hol voltál, és mit tanultál?
Az őszi szemesztert Brazília középső részén, Goiás állam Anápolis nevű városában töltöttem. A fogadóegyetemem a magánfenntartású, evangélikus UniEVANGÉLICA volt, ahol a szakterületemhez kapcsolódó kurzusokat vettem fel.
Mi alapján esett a választásod erre az országra és egyetemre?
Már a mobilitási programra való jelentkezésem előtt eldöntöttem, hogy egy távolabbi földrészt szeretnék megismerni. Korábban jártam már Kelet‑Ázsiában – Indonéziában például egy nyári iskolában gyerekeket korrepetáltam –, ezért ezúttal Latin‑Amerikát választottam úti célul.
Végül Brazíliára esett a választásom, mert a világ egyik legbiodiverzebb, kulturálisan rendkívül sokszínű országa: hat, egymással összefüggő biomának ad otthont, amelyek közül kettő globális biodiverzitási hotspotnak számít.
Mi volt számodra a legnagyobb kihívás, és hogyan küzdötted le?
Biokonzerváció órámon, egy hónappal az érkezésem után, portugálul tartottam prezentációt a Pantanal‑bióma fragmentációjáról és természetvédelméről.
Már a kezdetekkor kiderült, hogy Brazíliában a portugálon kívül kevésbé elterjedt más idegen nyelvek ismerete. Volt olyan professzorom, aki egyáltalán nem beszélt angolul, és a hallgatók többsége sem. A nyelvi akadály főként a mindennapi ügyintézésnél okozott nehézséget: az első hónapban helyi telefonszámot kellett igényelnem, ideiglenes személyi igazolványt kiváltanom és bankszámlát nyitnom – mindezt minimális portugáltudással.
Amíg nem váltam magabiztosabbá a nyelvhasználatban, több stresszes helyzettel is szembesültem, különösen váratlan szituációkban. Szerencsére a fogadóegyetem külügyi koordinációja sokat segített: többször is támogatták az ügyintézést, például fordítással.
Az óráim portugálul zajlottak; volt olyan tanárom, aki lefordította a tananyagot, de előfordult, hogy egy-egy óra prezentációját és anyagát egyedül kellett feldolgoznom. Az intenzív nyelvi környezetnek azonban nagy előnye volt: a portugáltudásom rendkívül gyorsan fejlődött. A félév elején még az A1-es szintet sem értem el, most pedig már a B2-es nyelvvizsgára készülök.
Miben különbözik a kinti egyetemi élet a hazaitól?
Brazíliában a magánegyetemeken gyakran esti tagozaton zajlik az oktatás: nekem például minden nap csak egyetlen órám volt, 19:00 és 22:00 között. A magánegyetemek hallgatói közül sokan kevésbé tehetős családokból származnak, ezért nappal dolgoznak, és csak munka után, este tudnak órára járni. Az állami egyetemeken ezzel szemben inkább nappali képzés működik, ahová jellemzően tehetősebb diákok jutnak be. Az egyetem szinte minden héten szervezett opcionális programokat, amelyekre tanári engedéllyel az órák helyett lehetett jelentkezni. Augusztusban például Butch Wilmore, a NASA asztronautája tartott előadást az űrben töltött időszakáról.
A városban kevés klasszikus diákprogram volt, de a campus mellett bárok és churrasco‑éttermek működtek, valamint kisebb ételstandok kínáltak helyi különlegességeket, például pamonhát (banánlevélbe csomagolt, kukoricalisztből készült étel). A szubtrópusi éghajlat miatt egész évben meleg van, így sok kültéri fesztivált rendeznek. A legkedveltebb zenei műfaj a sertanejo, amelynek központja Goiânia. Ezt a stílust a helyiek gyakran az amerikai countryhoz hasonlítják; ide tartozik a „Ai, Se Eu Te Pego” és a „Balada” című népszerű dal is.
Az emberek alapvetően nagyon nyitottak és befogadóak, ezért a nyelvi nehézségek ellenére is könnyen találtam barátokat – ami különösen fontos volt, mivel én voltam az egyetlen nemzetközi diák a városban.
Melyik volt a legizgalmasabb kurzus, amit felvettél?
Bár nem egyetemi kurzus volt, számomra a legizgalmasabb a 10 napos természetvédelmi tanfolyam volt az Amazonasi esőerdő szívében, amelyet az Igapó Institute szervezett. Manaustól körülbelül 70 km-re, egy régi kutatótáborban szálltunk meg, amit a természet szinte teljesen visszahódított magának.
A kurzus során különböző állat- és növényfajokkal dolgoztunk, mintát vettünk és megtanultuk kezelni őket természetes környezetükben. A másfél hét során rengeteg kihívással és élménnyel találkoztam: mocsárban halakat és ízeltlábúakat fogtam hálóval, egyik reggel egy jaguárral találtuk magunkat szembe, és túléltem egy Paraponera sp. csípést (bullet ant – magyarul bikahangya, a csípése olyan, mintha pisztollyal lőnének meg), valamint egy darázskolónia támadását is.
Az amazonasi tanfolyam során a kajmánok szakszerű elfogását és azonosítását is gyakoroltuk. Ezt a körülbelül hároméves nőstény Paleosuchus trigonatus-t én fogtam.
Különösen az éjszakai túrák voltak izgalmasak, ahol tucatnyi fajjal találkoztunk – és még egy kajmán elkapásában is részt vettem.
Milyen kapcsolatokat sikerült építened más hallgatókkal vagy helyiekkel?
A helyiek a kezdeti nyelvi nehézségeim ellenére is nagyon befogadóak voltak, de mélyebb barátságokat elsősorban azokkal tudtam kialakítani, akik beszéltek angolul. Ezek a kapcsolatok azóta is megmaradtak: többükkel rendszeresen tartjuk a kapcsolatot videóhívásokon keresztül, és megosztjuk egymással az aktuális élményeinket.
Mennyire vagy tudatos a karriertervezésben, és ilyen szempontból tudatos választás volt-e a külföldi egyetem?
Nagyon tudatosnak tartom magam. Már a BSc-képzésem helyszínét is a szakdolgozati lehetőségek alapján választottam, kifejezetten figyelve arra, mely tanszékek kínálnak számomra releváns kutatási irányokat.
A fogadóegyetememen látogatást tett Dr. Halmai Miklós nagykövet és Somogyi Kinga kereskedelmi attasé. Egy közel egyórás beszélgetés során szó esett a kinti tartózkodásom tapasztalatairól, valamint az egyetem terveiről és jövőképéről is.
Brazília biodiverzitása és ökológiai értékei már az egyetemi képzés megkezdése előtt is lenyűgöztek, és Latin-Amerikába – a Pannónia Ösztöndíjprogram nélkül – valószínűleg nem jutottam volna el, főleg ilyen kedvező feltételekkel. Mivel a küldőintézményemnek Brazíliában egyedül az UniEVANGÉLICA-val volt szerződése, a fogadóegyetem kiválasztása egyértelmű döntés volt.
Mik a jövőbeli karrierterveid vagy céljaid?
Tanulmányaim befejezése után a biobiztonság területén, elsősorban az információáramlás veszélyeivel (information hazards) szeretnék foglalkozni, és jelenleg is ennek megfelelően alakítom a tanulmányaimat. Emellett érdekelnek a globális problémák kreatív, hatásorientált megoldásai, ezért hosszabb távon egy saját nonprofit vállalkozás létrehozását is elképzelhetőnek tartom.
Mit adott az ösztöndíjas időszak az életedhez, és hogyan segítette a karrieredet?
Megtanított alkalmazkodni, együttműködni és hogy hogyan maradjak optimista a nehezebb helyzetekben is.
Milyen praktikus tippeket adnál másoknak, akik hasonló programon gondolkodnak?
Belevágni egy ilyen utazásba ijesztő lehet, hiszen semmi sem garantált: nem biztos, hogy azonnal beilleszkedsz, vagy hogy minden a kedved szerint alakul. Ugyanakkor nyomás alatt fejlődik leginkább az ember – meg kell törni a tojást, hogy rántottát készíts belőle.
Egy ilyen tanulmányi út a legjobb módja annak, hogy megismerd önmagad és kilépj a komfortzónádból; a megpróbáltatások után magabiztosabb, teljesebb emberré válsz.
Sokan kérdezik tőlem, megéri‑e halasztani egy mobilitásért cserébe; a válaszom mindig egyértelműen igen. A külföldön szerzett tapasztalatok és kapcsolatok sokszorosan megtérülnek a későbbi pályafutás során. Ha jól tervezed a külföldön töltött idődet, olyan lehetőségek nyílnak meg, amelyek hosszú távon jóval előrébb visznek a karrieredben, mintha egy évvel hamarabb diplomáznál.
Fotók: Magyarósi Máté
Nézd meg, milyen lehetőségeid vannak a Pannónia Ösztöndíjprogrammal!
