A kvantumkémiától a gyógyszerfejlesztésig: Bózsik Vilmos útja a Manchesteri Egyetem tudományos élvonalába
A Stipendium Peregrinum ösztöndíjas Bózsik Vilmos a világ egyik vezető felsőoktatási intézményében, a Manchesteri Egyetemen építi tudományos jövőjét.
Mesélj a külföldi tapasztalataidról: mit és hol tanultál, és miért pont erre az országra, illetve egyetemre esett a választásod?
A brit University of Manchester Chemistry with Medicinal Chemistry (okleveles kémia és gyógyszerfejlesztési kémia) szakának második tanévét fejeztem be.
A University of Manchestert (UoM) nemcsak nemzetközileg elismert oktatási és kutatási teljesítménye miatt választottam, hanem azért is, mert kétszáz éves tudományos hagyományaira építve folyamatosan megújuló, nyitott és sokszínű egyetemi környezetet kínál.. Az egyetem kétszáz éves története jól mutatja ezt a folyamatos fejlődést: Manchester mára a világ meghatározó oktatási és kutatási központjai közé tartozik.
Az engem érdeklő terület a Chemistry with Medicinal Chemistry, amely a kémiai alapismereteket a gyógyszerkémia, a biokémia, valamint a gyógyszerkutatás és -fejlesztés speciális ismereteivel kapcsolja össze.
Milyen képet formáltál az országról az első élményeid alapján, és mik voltak azok a kulturális különbségek, amik a leginkább megérintettek?
Nagy-Britannia összességében egy meglehetősen kellemes hely. Az emberek meglepően kedvesek, és odafigyelnek egymásra. Manchesterben természetesen megvannak a kontrasztok: egyes környékek nagyon tiszták, más utcákat a magyar viszonyokhoz képest elhanyagoltabbnak érezni. Összességében azonban a város nagyon élhető, és a mindennapi ritmus szempontjából rendkívül sok elemben hasonlít Budapestre.
A mindennapok egyik legmeghatározóbb élménye a sokszínűség, ami toleranciára és tiszteletre tanít a különböző nemzetek képviselőivel szemben. Különösen emlékezetes számomra az egyetemi kínai közösség hálája, amikor diákvezetőként egy vizsgaidőpont megváltoztatását kértem a vezetőségtől, mivel az pont egy fontos kínai ünnep napjára esett. A vezetőség figyelembe vette a kérést, és új időpontot jelölt meg – ez a gesztus megmutatta, milyen a valódi odafigyelés a gyakorlatban.
Miben különbözik a kinti egyetemi élet a hazaitól?
Magyarországon a kulturális azonosság, a közös anyanyelv és az ismert oktatási rendszer megteremti azt a bizonyos „közös nyelvet” az egyetemeken. Otthon a felsőoktatásban főként a tananyag mennyiségével, a számonkérések új formáival és az önálló tanulás megszervezésével kell megküzdeni.
Külföldön viszont egy több mint 44 000 fős rendkívül sokszínű egyetemi közösség része vagyok, ahol több mint 170 országból érkező hallgatók tanulnak és dolgoznak együtt, eltérő kulturális háttérrel, tapasztalatokkal és gondolkodásmóddal. Ez azt jelenti, hogy itt nincs egyetlen megszokott oktatási background vagy közös gondolkodási séma. Ez a sokféle megközelítés egyszerre jelent mindennapi kihívást és rendkívül inspiráló tanulási lehetőséget. .
Milyen kapcsolatokat sikerült építened más hallgatókkal vagy helyiekkel?
Két év külföldön eltöltött idő már elég ahhoz, hogy az ember gyökeret eresszen, és valódi „helyi” barátokra leljen. A második tanévre sokaknál eljön a váltás ideje a lakhatás terén is: a közös albérlet nemcsak a költségek megosztása, hanem a közösségi élmények miatt is meghatározóvá válik.
Egy öt fős, színes nemzetközi társaság lakásában például nem kevesebb, mint hat különböző állampolgárság képviselteti magát a mindennapokban. Noha a brit szaktársakkal és kollégákkal is kifejezetten jó a viszony, a közös pontok megtalálása néha a konyhában dől el. A nemzetközi hátterű lakótársak nyitottabbak a karakteresebb ízekre: a magyar konyha olyan klasszikusai, mint a szívpörkölt vagy a különféle májételek, kiváló alapot adnak a közös főzésekhez és a kultúrák közötti közeledéshez.
Mennyire vagy tudatos a karriertervezésben, és ilyen szempontból tudatos választás volt-e a külföldi egyetem?
A tudomány iránti elhivatottság sokszor egy életen át tartó kíváncsiság eredménye. Az új összefüggések és felfedezések öröme, az alkotás varázsa olyan belső hajtóerő, amely minden befektetett energiát bőségesen megtérít.
Amikor a választott szakterület még nem érhető el a hazai képzések között, a külföldi továbbtanulás válik a természetes lépéssé. A nemzetközi környezet egyedülálló lehetőséget ad arra, hogy kitáguljon a világ: megtanulni az együttműködést a legkülönbözőbb kulturális háttérrel rendelkező kollégákkal olyan tapasztalat, amely a mai tudományos életben elengedhetetlen. A megfelelő kutatási közeg olyan szakmai és emberi környezetet teremt, amelyben a fiatal kutatók új területeket fedezhetnek fel, kapcsolatokat építhetnek, és kibontakoztathatják a bennük rejlő lehetőségeket.
Ha röviden össze kellene foglalnod: mit adott neked a Stipendium Peregrinum Ösztöndíjprogram, és hogyan segítette a szakmai fejlődésedet, illetve a karriertervezésedet?
Életünk legmeghatározóbb élményei gyakran azokból a kihívásokból születnek, amelyek kilöknek a megszokott komfortzónánkból.
„Egy igazán jó kutató sokkal több, mint a létező legjobb szakember” – ez az útravalóul kapott gondolat vált az egyetemi éveim egyik legfontosabb iránytűjévé. A Stipendium Peregrinum program hazai mentorainak felkészítése sokat segített abban, hogy magabiztosabban kezdjem meg a tanulmányaimat Manchesterben, és azóta is arra törekszem, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki az egyetem által kínált szakmai és kutatási lehetőségekből.
A Stipendium Peregrinum támogatása lehetővé tette, hogy a külföldi tanulmányaimra és a szakmai fejlődésemre koncentráljak, a program keretében kapott felkészítés pedig biztosabb alapot adott ahhoz, hogy egy új, nemzetközi közegben is helyt tudjak állni. Szeretném ezt a lehetőséget arra használni, hogy a gyógyszerfejlesztés területén olyan tudást és kutatói tapasztalatot szerezzek, amelyet később valódi tudományos és társadalmi értékteremtésre fordíthatok.
Milyen karrierterveid vannak a jövőre nézve?
A jövő formálása a nagy elődök példájából merít erőt. A karrierterveim középpontjában olyan elismert magyar kutatók öröksége áll, mint Szántay Csaba és Karikó Katalin. Ők ketten pontosan felismerték, hogy a laboratóriumban befektetett munka és a publikációk sora önmagában még nem elég a világ érdemi megváltoztatásához. Akadémiai munkásságuk és a következő generációk képzése mellett mindketten közvetlenül támogatták a gyógyszeripart is – olyan hatóanyagok fejlesztésével, amelyekre az emberiségnek égető szüksége van.
Az ösztöndíj segítségével olyan nemzetközi tudományos közegben tanulhatok, ahol vezető kutatóktól és sokféle szakmai háttérrel rendelkező hallgatótól is rengeteget tanulhatok. A Manchesterben megszerzett tudást, kutatói tapasztalatot és nemzetközi kapcsolatrendszert hosszú távon arra szeretném használni, hogy magyar kutatóként ne csupán követője, hanem alakítója is lehessek a tudományos fejlődésnek – akár az akadémiai, akár a kutatás-fejlesztési szférában.
Hogyan fejlődött a problémamegoldó és önálló képességed az ösztöndíj alatt?
A szülői ház biztonságából kilépve, egy teljesen új közegben megtapasztalni a teljes önállóságot olyan élmény, amely az élet minden területén nyomot hagy. A mindennapi függetlenség nemcsak a személyiséget formálja, de a szakmai problémamegoldó képességeket is új szintre emeli.
A szakmai kompetenciákon túl leginkább a kommunikációs és nyelvi készségeim fejlődtek, amit a diákvezetőségi feladatok vállalása is igazol. Az elmúlt két tanévben futó kutatási projektek során a szigorúan vett kémiacentrikus tananyagon túlmenően a biofizika és a kémiai biológia határterületei is feltárultak előttem.
A manchesteri környezet igazi varázsa a tudományágak közötti átjárhatóságban rejlik. Természetes, hogy egy reggeli kvantumkémia-előadás után átbiciklizem a biokémiai kutatóintézetbe megbeszélni az előző esti peptidanalízis-ötletemet, este pedig a kampuszon arról folyik a gondolatcsere a kollégákkal, miként építhetők non-invazív mélyagyi stimulációs eszközök. Ez a diszciplínákat átívelő szaktudásbázis teremti meg az alapot ahhoz, hogy a jövőben úttörő tudományos projektek kulcsszereplője lehessek.
Milyen praktikus tanácsokkal látnád el azokat, akik hasonló ösztöndíjban gondolkoznak?
Külföldön tanulni és sokszínű kultúrákat megismerni olyan lehetőség, amellyel élni kell. Teljesen más élmény ideiglenes lakosként beépülni egy másik ország mindennapjaiba és helyi kapcsolatokat építeni, mint turistaként átutazni rajta.
Bár egy ilyen élményre teljes mértékben előre felkészülni lehetetlen, a sikeres kezdéshez érdemes még az indulás előtt alaposan feltérképezni az adott ország egészségügyi rendszerét, a helyi szokásokat és az egyetem működését.
Fotó: Bózsik Vilmos